Újrafelfedezés

Teljesen belefeledkeztem a TNG-nézésbe, nagyon élvezem, nemrég kezdtem a 4. évadot. A sorozatot teljes egészében akkor láttam utoljára - de akkor kétszer is -, amikor még Magyarországon laktam. Angliában csak egy-két epizódot láttam belőle. Bár minden történetére emlékszem, mégis most más szemmel nézem. Például vannak újabb kedvenc epizódjaim, majd írok róluk. És a karakterekhez is másképpen viszonyulok.

Vegyük például Picard kapitányt. Most már évek óta Sir Patrick Stewart országában élek, talán ez, és az, hogy tényleg régen láttam már a sorozatot, hozzájárul ahhoz, hogy máshogy viszonyulok az általa alakított karakterhez. Igen, még most is túl merevnek tartom Picard-ot, de jobban észreveszem a benne rejlő rugalmasságot és érzékenységet.

Data a kedvenc karakterem, az is marad. Viszont az eltelt időben jobban megismerkedhettem Brent Spiner-rel, nem csak a színésszel, hanem a net segítségével az emberrel is, így Data alakja is színesebb lett számomra.

Riker-t sosem kedveltem különösebben, viszont most, tudva, hogy júliusban személyesen is lesz lehetőségem találkozni Jonathan Frakes-szel, a közönyöm múlni látszik, igyekszem jobban felfedezni a Riker-karaktert.

Még mindig nem értem, miért tartják sokan idegesítőnek Wesley-t, számomra nem az.

Megtudtam azt is időközben - vagyis felidéződött, hiszen gyerekfejjel láttam, csak elfelejtettem -, hogy a Geordi-t alakító LeVar Burton korábban a Gyökerekben játszotta az egyik fiatal rabszolgát. Ez a plusz színesebbé tette LaForge karakterét.

Soroljam még? O'Brien és Worf, akik a DS9-ban is szerepelnek, Deanna, aki mindent megérez, kivéve, amikor nem; Q, aki már nem is annyira antipatikus, mint régebben volt, és persze Lwaxana Troi, a kissé idegesítő, ám vidám és bölcs nagykövet... ...meg a többiek...

Jót tett ez a néhány, TNG nélkül töltött év a TNG-nek és nekem, közelebb kerültünk egymáshoz. De azért még egyszer nem fogok ilyen sok időt várni, amíg újra megnézem elejétől a végéig.

Régen látott, kedves barát

Már több, mint három éve nem láttam, most újra itt van. Eddig észre sem vettem, mennyire hiányzik, csak amikor elindítottam a kezdő epizódot és megpillantottam Picard kapitány kopasz fejét, Data rizsporos fizimiskáját, Geordi fura "szemüvegét", Worf gyűrött homlokát és a többieket. Beverly, Tasha, Wesley, Riker, Deanna és még sorolhatnám tovább.

Igen, újra TNG-t nézek, és bár most már észreveszem, hogy nem ez a legmodernebb Star Trek sorozat, nem érdekel. Ezek a karakterek és történetek, ezek a kérdésfelvetések és megoldások, ezek a színészek és színésznők ugyanolyan fontosak és kedvesek a szívemnek, mint a többi sorozatban lévők.

És persze szeretem, hogy a nagyok közül is feltűnnek benne páran: DeForest Kelley, James Doohan... Évekkel a TOS után újra felvették a Csillagflotta-egyenruhát és visszabújtak eredeti karaktereik bőrébe egy-egy epizód erejéig. Mert nekik nem volt ciki Star Trek-színésznek lenni, mint a legújabbak közül egyiknek-másiknak...

De félre a morgással, inkább nézzünk egy néhány perces összefoglalót a második ST-sorozatból, amit még Gene Roddenberry indított útjára:



Aki pedig még nem tudná, annak a következő videóval elárulom, ki is az én favoritom a TNG-ben:

Az örökbefogadott gyerek

Bárhol szóba kerül az Enterprise sorozat, valaki már a beszélgetés elején mindig bedobja az idővonal-problémát. Az idővonalat, amit ez a sorozat jelentősen megbolygat, legalábbis az első két évadban.

Hogy miért nem figyeltek erre a sorozat készítői, úgy gondolom, ideje tisztázni.

Az Enterprise sorozat eredetileg nem a nagy Star Trek franchise keretében készült, hanem önálló, a Star Trek-től független sorozatként. A készítők úgy gondolták, hogy a hajó ismerős neve, néhány, a ST-ből ismerős faj és a ST-elvekre valamennyie hasonlító eszmék révén "Star Trek" fémjelzés nélkül is megáll majd a sorozat. Így, miután a kezdetekkor nem Star Trek-ként kezdték el forgatni és vetíteni, nem volt fontos az idővonal. Ezért eshetett meg, hogy a sorozat már a legelső jelenetében hatalmas szarvashibával, egy redős homlokú klingonnal kezdődik, azután pedig a hibák csak halmozódnak, amikor a szemünk elé kerülnek ferengik, borgok (akikkel ugye elvileg Picard kapitány találkozott először két évszázaddal később), valamint olyan vulkaniak, akik csak nyomokban, leginkább csak hegyes fülük és a logikához való ragaszkodásuk okán emlékeztetnek azokra a vulkani karakterekre, akiket már az előző négy sorozatban megismertünk. A hibákat még sorolhatnám napestig.

Az első két évad leforgatása után a készítőknek és a tévéstúdiónak be kellett látnia, hogy egy Star Trek-féleség nem állja meg a helyét, nincs olyan igény rá, amire számítottak. Így hamar-hamar örökbefogadtatták az ENT-et a Star Trek-kel. Megváltoztatták a főcímzenét - a dal maradt, de dinamikusabb változatot használtak -, maga a főcím is változott, a harmadik évadtól látható a Star Trek megjelölés a sorozat címe fölött.

A következő két évad azzal telt, hogy az addig elkövetett hibákat - különös tekintettel az idővonalra - kijavítsák. Kitalálták, hogy a TOS klingonjai valójában egyfajta betegségből fakadó mutáció miatt síma homlokúak, a faj eredetileg redősfejű. Nagy gondot fordítottak a sokunk által kedvelt vulkani karakterek és egyáltalán: a vulkani faj mentalitásának, gondolkodásának korrigálására, így változhatott pl. az eredetileg rendkívül emberellenes Soval nagykövet a sorozat második felében szimpatikus, az embereket segítő karakterré.

Volt persze néhány hiba, amit nem lehetett helyrehozni. Már csak azért sem, mert idő sem volt rá. Az önálló és nem igazán sikeres indulásából fakadóan a sorozat az első vetítésekor még Star Trek-ként sem tudott annyi nézőt vonzani, amennyiért érdemes lett volna folytatni a forgatást, így a tévétársaság úgy döntött, hogy az eredetileg öt évadosra tervezett sorozatot négy évad után, valami ripsz-ropsz kitalált befejezéssel leállítja. Ezzel persze újabb öngólt rúgtak, hiszen az addigra már megstartrekesedett sorozat vérszomjas rajongói azóta is kritizálják - joggal! - a sorozat záróepizódját.

Az ötödik évad forgatókönyve pedig teljesen készen, forgatásra várva porosodik valahol egy kaliforniai fiókban. Csak a stúdión múlik, hogy egyszer leforgatják-e (nem valószínű), a színészek vállalnák a feladatot.

A TOS kivételével minden Star Trek sorozatot fenntartásokkal fogadtak a rajongók. Mindegyikkel kapcsolatban voltak kisebb-nagyobb nyafogások, kifogások, ám ebben a "versenyben" az ENT viszi a pálmát - igaz, a ST-hez való kései csatlakozása nem igazán ismert még a rajongók körében sem, így sokkal keményebb megítélés alá került a sorozat, mint amilyet érdemelne. Természetesen az idő múlásával hozzászoktak a rajongók is ehhez a korai, 22. századot bemutató sorozathoz és lassan-lassan a szívükbe fogadták Archer kapitányt és legénységét, valamint az Enterprise NX-01-et.

Érdemes az ENT keletkezésének körülményeiről legalább ennyit tudni, így megbocsájthatóbbá válnak azok az idővonalbéli- és egyéb "hibák", amiket a sorozat készítői az első két évad alatt elkövettek. Nem a Star Trek elleni merénylet volt, még csak nem is figyelmetlenség, vagy nemtörődömség, egyszerűen a sorozat akkor még nem volt Star Trek, nem volt miért figyelni ezekre a dolgokra.

A legjobban persze a sorozat színészei jártak. Elkezdtek forgatni egy szimpla sci-fi sorozatot, most meg Star Trek-színészekként járják a világot és a conokat megkapva mindazt a szeretetet, amit a Star Trek szereplők a fanoktól megkapnak. Meg is érdemlik.

Visszatérés

Itt az ideje visszatérni a nagy Star Trek világhoz. Kicsit elhanyagoltam az utóbbi időben, hiszen az új film a TOS-ra és az előző filmekre terelte rá a figyelmet. Ám a Star Trek XI csodájának három napja letelt, lassan már nem is új film, meg hát a Star Trek a 11 mozifilm mellett összesen 5 sorozatból áll, úgyhogy nem hanyagolom tovább azokat sem. Örültök, mi? :-)

Teljesen önző módon - úgy is, mint teljhatalmú bloggazdi ;-) - úgy döntöttem, hogy a legkedvesebb sorozatomról, a Deep Space Nine-ról fogok először szót ejteni, aztán persze jönnek majd a többiek is.

Röviden a sztori: a bajoriak felszabadítják magukat a több évtizedes kardassziai megszállás alól és kérik felvételüket a Föderációba. A kardassziaiakkal kötött béke egyik eredményeként egy, a Bajor körül keringő kardassziai bányásztelep, a Terok Nor Deep Space Nine néven bajori űrállomás lesz csillagflottásokból és bajoriakból álló vegyes személyzettel. A Csillagflotta feladata a Bajornak történő segítségnyújtás a Föderációs tagság elnyeréséhez és a bolygó közelében felfedezett, a Gamma-kvadránsba átvezető féregjárat felügyelete. Az űrállomás élére Ben Sisko kerül, akiről kiderül, hogy a féregjáratban lakó bajori istenek, a Próféták Kiválasztottja.

Hogy miért ez a sorozat a kedvencem? Mindenért, amiért a bemutatása idején jó sok kritikát kapott :-D Mert űrállomáson játszódik, nem csillaghajón - ez viszont lehetőséget ad arra, hogy a karaktereket jobban kibontsák, megismerhetőbbek legyenek. A karakterek egymással való kapcsolata is jóval kidolgozottabb, mint más ST sorozatokban.

Kevésbé egyértelmű, hogy ki a jó és ki a rossz karakter. Mindenkiben van minden. A Csillagflotta tisztek sem tökéletesek és sebezhetetlenek, hiszen a Maquis soraiba közülük is átállnak magas rangú Flottatisztek elárulva a Föderációt, sőt, maga Sisko kapitány is követ el szarvashibákat. A másik oldalon viszont a könyörtelen és ellenséges Jem'Hadar katonák némelyike is megtanul elismerni és tisztelni egy-egy Csillagflotta tisztet.

Misztikus, hiszen a vallás nagyobb szerepet kap a sorozatban, mint a többiben; az pedig, hogy éppen Sisko, egy emberi lény és Csillagflotta tiszt a Bajor Prófétáinak Kiválasztottja, különleges ízt ad ennek a békés filozófiának.

A DS9 egyetlen hosszú történetet mesél el, javarészt összefüggő, egymásra épülő epizódokból áll.

Az egyetlen Star Trek sorozat, amelyben figyelemmel kísérhetünk egy háborút az elejétől a végéig annak minden kellékével együtt. Miután a Gamma-kvadráns népei számára is nyitva áll a féregjárat, a Domínium úgy dönt, elfoglalja az Alfa-kvadránst. A Deep Space 9 előretolt helyőrséggé válik, legénysége pedig kiemelt szerepet kap a Föderáció-Domínium háborúban, melyhez a klingonok és a romulánok csatlakoznak a Föderáció, a kardassziaiak és a breenek pedig a Domínium oldalán. Az utolsó két évadban a frontvonalon látványos csatajelenetek zajlanak, a háttérben pedig fondorlatos tervek szövődnek mindkét oldalon.

A legéletszerűbb sorozat abból a szempontból is, hogy a vége nem annyira felhőtlenül pozitív, mint a többi sorozaté. A bajoriak föderációs tagságának kezdetekor az űrállomást elhagyják a Csillagflotta tisztjei és ez a költözködés fájdalmas elválásokhoz vezet, van, akit nehéz döntések meghozatalára sarkall.

Sok fajt megismerhetünk benne alaposan múltjukkal, jelenükkel, társadalmi felépítésükkel, filozófiájukkal, hagyományaikkal együtt. A már korábban is ismert fajok közül a ferengiket, klingonokat, trilleket, kardassziaiakat, a nem ismertek közül pedig a bajoriakat és a Gamma-kvadráns fajait: az elcserélteket, vortákat, Jem'Hadarokat. És - nem utolsósorban - láthatunk benne egy igazi klingon esküvőt! :-)

Nem hiányzik belőle a Star Trek jellegzetes humora sem, jónéhány karakter alkalmas annak prezentálására kezdve a zsugori Quarktól Jadzián és a Bashir-O'Brian pároson át egészen az állomáson rekedt, kardassziai Garakig, de még sorolhatnám tovább :-)

Ismerős karakterek is helyet kaptak benne, hiszen a Főnököt és Worfot már a TNG-ben láthattuk; Egyes is felbukkan a sorozatban - bár róla kiderül, hogy a látszat néha csal -, a pilotban pedig maga Picard kapitány is szerepel. Q-t sem kell hiányolnunk, bár csak egy epizódban kapott szerepet.

A Star Trek történetének legzseniálisabb epizódötlete a DS9-hoz kapcsolódik: Siskoék visszakerülnek az időben egészen Kirk kapitány korába és az Enterprise fedélzetén, valamint a K-7 űrállomáson azon fáradoznak, hogy megvédjék az idővonalat, miközben igyekeznek ők maguk sem megsérteni azt (Trials and Tribble-ations/Klingonok, kémek és más szörnyűségek). Pazar technikával montírozták össze a készítők a TOS Trouble with Tribbles (Szőrös veszedelem) c. epizódját a DS9 résszel. És végre, hosszú évek után arra a titokra is fény derül, hogy miért pottyan a TOS epizód vége felé Jim kobakjára időnként egy-egy tribbli :-D

Az epizód a TOS előtti tisztelgés, amiért külön hála a DS9 íróinak, és egy valóságos, izgalmas, igazi vígjáték.

Még egy, a ST történetében egyedülálló epizódja van ennek a sorozatnak, a Far Beyond The Stars (Távol, a csillagokon túl), amely egyszerűen a XX. század eleji Amerikába helyezi a szereplőket és végre mindenkiről lehull a maszk! Ebben hangzik el a sorozat szerintem legszebb mondata is: "You are the dreamer and the dream" ("Te vagy az álmodó és az álom").

Személyes kedvencem az a jelenet, amikor a The Jem'Hadar c. epizódban Quark jól beolvas Bennek, hogy vajon mire vannak olyan nagyra magukkal az emberek, amikor pár száz évvel korábban még rosszabbak voltak, mint a ferengik.

Ezt a jelenetet meg, azt hiszem, sokan szívesen megnézitek újra a Q-less c. epizódból ;-)

Mindig a miénk marad

Lecsengett az első csodálkozás a XI. után. Pár nappal a bemutatót követően az ember gondolkodni kezd, kívülről is képes már látni ennek a komplex világnak és az új filmnek a viszonyát, és rájön egy-két dologra.

A Star Trek véget ért.

Fáj kimondani, de ki kell, mert így igaz. A Gene Roddenberry-féle 45 éves korszak éppen most zárult le ezzel a filmmel és elkezdődött valami új. Nem kell többé böngészni az idővonalat egy-egy új film megjelenésénél, hiszen a XI. egy alternatív valóságba vezetett át minket, ahol sok minden másképpen lesz. Vérátömlesztést kapott a Star Trek és - egyelőre legalábbis úgy tűnik - ez a JJ-féle vérfrissítés új életre kelti ezt a világot.
Hogy az Új Star Trek világa is Star Trek világ lesz-e, az majd akkor fog kiderülni, ha már nem csak egyetlen filmet fogunk látni belőle, hanem többet.

Bízom a ST fanokban, hogy ezután is ugyanúgy kordában fogják tartani az alkotókat, ahogy eddig, hogy az Új Star Trek is megőrizze mindazokat a jellegzetességeket, amik Star Trek-ké teszik.
Bízom JJ-ben, hogy továbbra is ugyanolyan tisztelettel fog ehhez a világhoz nyúlni, ahogy most tette.

És ha egy hosszú és gyönyörű korszak most le is zárult, azért nem tűnik el. Nyugodtan vágtathatunk JJ csapatával tovább, izgulhatunk a vulcaniak sorsáért, drukkolhatunk az új Enterprise legénységének a kalandjaik során, hiszen ők éltetik tovább ezt az annyira szeretett és féltett világot.

A tradícionális Star Trek pedig mindig a miénk marad. Nincs, aki el tudná őket felejteni és mindig lesznek majd, akik újra és újra előveszik és megnézik ezeket a filmeket, ezeket a hajókat, ezeknek a kapitányoknak és legénységeknek a kalandjait:

Rendhagyok

Most rendhagyó leszek. Ilyesmit soha többé nem fogok csinálni, csak most kétszer: először és utoljára - és csak azért, mert a YouTube-ról úgyis szabadon leszedhető: felteszek nektek egy egész epizódot az Enterprise-ból. Lesz benne vulcani, ember, andorian, verekedés, barátkozás, benyögések, gyanakvás, bizalom, csel, technika és még meglepi is a végén... nem fogtok unatkozni, ígérem.

Figyelmetekbe ajánlom még a zenét is a film mindkét végén; különbözik a többi Star Trek sorozatban megszokott muzsikáktól, mégis nagyon megkapó. Tele van vágyakkal, frissességgel, hittel, erővel, ambícióval, kíváncsisággal - ahogy az akkori ember is tele volt ezekkel az érzésekkel.

A video nyelve angol. Az orosz tagozatosoknak segítségképpen: a film nagyjából arról szól, hogy az andorianok arra gyanakodnak, hogy a vulcaniak P'Jem kolostorában, ahol a szerzetesek az érzelemelfojtást tanulják, távérzékelő van elrejtve, mellyel a vulcaniak őket figyelik. Természetesen a vulcaniak ezt tagadják mondván, hogy ez egy ősi templom, amelyben csöndes meditáció folyik, amit csak zavarna a modern technika. Miután a két faj között egyezmény született, hogy nem piszkálják egymást, egy érzékelő ennek az egyezménynek a megszegését jelentené a vulcaniak részéről. Az andorianok többször zaklatták már a szerzeteseket, de hiába túrták fel a kolostort, nem bukkantak semmiféle modern szerkentyűnek a nyomára. Amikor Archer kapitány, Trip és T'Pol meglátogatják a templomot, ott összetalálkoznak az akkor még az ember számára ismeretlen andorianokkal, akikről hamar kiderül, hogy katonák, kékek, csáposak és nem éppen szelídek... És hogy a távérzékelőkkel kapcsolatban vajon kinek volt igaza? Az az angolul nem tudók számára is egyértelműen ki fog derülni a film végén.

Az andorianok vezetőjét, Thy'lek Shran-t az a Jeffrey Combs alakítja, aki többek között a DS9-ban Brunt-ot és Weyoun-t. (Őt szeretjük annak ellenére, hogy úgy tűnik, az a végzete, hogy mindig rosszfiút játszik :-D)

Mea culpa, Enterprise...

Az ENT az egyetlen Star Trek sorozat az ötből, amit nem láttam többször is az elejétől a végéig, mert csak néhány részt vetített jó pár évvel ezelőtt belőle a magyar tévé. Amikor meg lecserélték ezt a sorozatot másra, bizony nem kajtattam utána, mert egyszerűen nem tetszett. Nem tetszett, mert annyira mások voltak benne az emberek, mint a többi sorozatban, indulatosabbak, meggondolatlanabbak, időnként agresszívebbek; nem tetszett, mert annyira másnak ábrázolta az ember-vulcani kapcsolatokat és mert teljesen más volt a technika a többi sorozathoz képest, sokkal kezdetlegesebb. Nem bántottam, nem minősítettem sosem, csak nem foglalkoztam vele, mert nem érdekelt.

Amikor elkezdtem ezt a blogot voltak is kétségeim amiatt, hogy vajon lehet-e mindenre kiterjedően beszélni a Star Trek-ről úgy, hogy egy momentuma nem igazán ismerős és nem szimpatikus. Mégis belekezdtem, mert szeretem a ST világot és szeretném, ha sokan szeretnék velem együtt. Viszont emiatt a hiányosság miatt most rávettem magam, hogy megnézzem az ENT-et.

Számomra is meglepő volt a hatása, talán ez az eltelt éveknek tudható be. A pilotfilm végén teljesen elérzékenyültem, a zenéje megfogott, a történeteket, az embereket érdekesnek találtam. Igen, tudom, hogy az ENT nem igazán illik bele a Star Trek idővonalba – még maguk az alkotók sem fémjelezték eredetileg ezt a sorozatot a Star Trek elnevezéssel -, mégis érdekes és bevallom, most magával ragadott. Még csak az elején tartok, de egyre nagyobb várakozással ülök le ENT-et nézni.

Az emberek mentalitása valóban olyan, amilyennek a post elején írtam, de részről részre előjön, hogy szeretnének változni, csak hát ahhoz hátra kellene hagyni annyi mindent… az előítéleteket, a korlátolt gondolkodást, a rosszul értelmezett büszkeséget... és ez nem megy egyik napról a másikra. A vulcani-ember kapcsolatok eléggé kezdetlegesek, a vulcaniak egyszerűen lenézik az embereket, de gondoljunk csak bele, mennyivel járnak ők előttünk. Nem osztanak meg velünk mindent, ahogy később Picard és Janeway kapitány sem oszt meg mindent olyan fajokkal, akik még nincsenek azon a szinten, hogy előnyükre váljon ez a fajta tudás. És azért T’Pol, az Enterprise vulcani kutatótisztje ahogy egyre jobban megismeri az embereket, egyre jobban megérti őket.

A sztori a 22. században játszódik és az első Enterprise, az NX-01 legénységének kalandjait meséli el. Kirk kapitány csak 100 év múlva vezeti majd a saját Enterprise-át. Az ENT idején kb. 90 év telt el azóta, hogy a vulcaniak felfedezték a Földet és elkezdték az együttműködést az emberrel. Lehet, hogy lenéztek minket, de nem hagytak magunkra. Itt maradtak és ha csak csöpögtetve is, de adagolták a tudásukat. Megtehették volna, hogy felszállnak az űrhajóikra már az első találkozás után és soha többé nem jönnek a Földnek még a környékére sem. Nem ez történt.

Hogy miért titkolóznak, arról T’Pol beszél Archer kapitánynak: az ember kiszámíthatatlan, erőszakos, az indulataitól túlvezérelt lény – vagy legalábbis 100 évvel azelőttig ez volt rá a jellemző. Mi történik, ha valami miatt visszatérnek ezek a tulajdonságok úgy, hogy már olyan tudás van az ember birtokában, amihez komoly felelősségérzetnek kell társulnia, hogy ne rosszra használja?
Teljesen megértem. Én is sokszor szívesen szájon vágnék egy-egy vulcanit, amikor hallom, ahogy a filmben az emberekkel beszélnek, de a lelkem mélyén megértem őket és elmúlik a pofozkodós kedvem. És ha jobban belegondolunk, ennek ellenére – vagy talán éppen azért, mert így viselkedtek velünk – lett az ember olyan, amilyennek megismertük a DS9-ban, a VOY-ban és a TNG-ben.

Ünnepélyesen bocsánatot kérek minden ENT rajongótól, minden ENT-et készítő alkotótól és színésztől. Idővonal ide, vagy oda, az Enterprise értékes kis ST sorozat :-)

Skorpió

A VOY egyik legizgalmasabb és leglátványosabb része. Egy kis összefoglaló (a zenét nem ismerem, de nagyon hatásos):

Ínyenceknek

Találtam fotókat a The Cage-ről, el is hoztam nektek egy részét. Ahogy elnézem, azért annyira cselekménytelen nem lehetett... sajnos nem láttam.


A legeslegelső Enterprise. Hát... egy kicsit fogkrémes tubus-jellege van még, de ettől függetlenül szeretjük! :-)

A híd







Christopher Pike kapitány









Űrfax! (Nem vihorászik, 1964-ben még nem volt fax, csak telex.)







A transzporter-állomás










Izé... ti is azt látjátok, amit én?








No comment









Hohohó... Pike is olyan csajozósra készült, mint Kirk?







Ki ez a csúfság?








És még ellenséges is.









Mondom én! Ezek a kapitányok...

















A talosianok.


































Női elsőtiszt - az egyik kifogás a film ellen. Ha ilyen vaskalaposak maradtak volna a tévések, a Voyager meg sem születhetett volna.







Készülődés

Minden szentnek...

...maga felé hajlik a keze. Nekem is. Úgy döntöttem, hogy ma, Nőnapon megajándékozom magam és a kedvenc sorozatomról fogok beszélni, a Deep Space Nine-ról - vagy ahogy Trek-es körökben mondják: DS9-ról.

Nem az első sorozata a Star Trek-nek, az Original Serie és a Next Generation megelőzte. Mindkettő egy űrhajó legénységének kalandjairól szólt. A DS9 viszont ebben különbözik tőlük - bár hajó itt is van, nem is akármilyen! Az első olyan ST sorozat, amely nem hajón játszódik és nem különálló epizódokból áll, hanem egy történetet, egy folyamatot mesél el. Természetesen ettől még élvezhetőek és érthetőek az epizódok külön-külön is, de az igazi íz akkor jön, ha szépen, sorjában nézzük végig őket.

A DS9 és a féregjárat

A Deep Space Nine egy űrállomás, amit eredetileg a cardassiai megszállók építettek a Bajor bolygó fölé. Miután a bajoriak kiharcolták a szabadságot és Cardassia visszavonult a saját bolygóira, a Terok Nor-t átadta a Föderáció és a Bajor közös fennhatósága alá. Az állomás ettől kezdve viseli a Deep Space Nine nevet.

Feladatuk a közeli, Gamma kvadránsba vezető féregjárat felügyelete és - miután a Bajor kérte felvételét a Föderációba - a velük való kezdeti együttműködés a felvételt megelőző procedura alatt. Ebből adódóan a személyzete vegyes, a Csillagflotta tagjaiból és bajoriakból áll.

Az állomás parancsnoka Benjamin Sisko, első tisztje a bajori Kira Nerys őrnagy. Az egyetlen, aki sem nem föderációs, sem nem bajori, a biztonsági főnök, Odo. Ő alakváltó, azaz elcserélt, a Gamma kvadráns egyik népéből való.



A DS9 tisztikara

Az állomáson számtalan faj képviselői fordulnak meg, hiszen a Bajorhoz, Cardassiahoz és a Ferenginarhoz is közel van.

Quark bárja - Odo és Quark

A DS9 közkedvelt szórakozóhelye Quark bárja, ahol lehet enni-inni, szerencsejátékot (dabo) játszani és holoszobát bérelni. A bár a Promenádon, az állomás belső körgyűrűjén, "sétáló utcájában" van. Itt található még az egyetlen itt élő cardassiai, Garak szabóműhelye és az állomáson működő boltok is.

USS Defiant

A DS9 hajója a Defiant, az egyetlen olyan Föderációs hajó, amit romulán álcázóberendezéssel szereltek föl. A Föderáció törvényei tiltják az álcázó használatát, viszont a borg fenyegetés idején úgy találták, mégiscsak hasznos lehet. Miután a borg-veszély - legalábbis átmenetileg - elmúlt, a Defiantot átadták a DS9-nak azzal a megkötéssel, hogy az álcázót csak a Gamma kvadránsban használhatják. Ott pedig azért, mert a Gamma kvadráns rettegett ura a Domínium, amelyet az Alapítók irányítanak katonai eszközökkel, a jam'hadar katonák révén.

Ez az első ST sorozat, ami, legalábbis részben, egy - a Domínium és a Föderáció közötti - háború történetét meséli el, ennél fogva az eddigi legakciódúsabb sorozat. Mindamellett hűen őrzi azokat a jegyeket, amik a Star Trek minden sorozatára és filmjére jellemzőek.

A Defiant harcban

Hogy miért a kedvencem? Nem az űrcsata jelenetek tették azzá, bár azok is látványosak :-)

Egyrészt ez a legspirituálisabb sorozat. Másrészt rengeteg, addig csak rövid időre látott fajt ismerhetünk meg belőle közelebbről szokásaikkal, törvényeikkel, kultúrájukkal együtt. Harmadrészt nagy változások zajlanak, baráti, szerelmi kapcsolatok alakulnak, gyerekek születnek. Amíg nézi az ember úgy érzi, hogy a DS9 nagy családjának a tagja és izgatottan várja, melyik szereplő sorsa hogyan alakul.