Van enyém DVD! :-D

Tegnap megvettem a DVD-t! :-D

Igen, tudom, úgy volt, hogy én leszek az első, aki november 17.-én ott toporog reggel a bolt nyitásakor és beront filmet venni. El is indultam.

Miközben bandukoltam, arra gondoltam, micsoda dolog az, hogy úgy futok egy filmért, ami teljesen más, mint a TOS, mintha Spock és Kirk - izé... Mr. Nimoy és Bill Shatner - sosem létezett volna. Sarkon fordultam és hazajöttem. Képtelen voltam rávenni magam, hogy az elsők között megvegyem a DVD-t.

Szentimentalizmus? Lehet; ha az, vállalom. Lojalitás? Mittudomén... Szeretet? Nos... az biztos, hogy kötődés az igaziakhoz. Még én sem hittem volna, hogy egyszer morális kérdést csinálok egy filmvásárlásból :-)

Ennek három hete volt éppen tegnap, amikor minden bűntudat és lelkiismeret-furdalás nélkül szépen bemasíroztam a DVD-boltba, mozgósítottam a fél eladó-gárdát (nem találtam sehogysem, hova dugták el a filmet) és megvásároltam a Star Trek XI dupla albumot.

Még nem néztem meg. Tele van extrákkal, úgy döntöttem, egy szabad délutánon-estén leülök és mindent végignézek filmestől. Viszont már itt van, 2012-ig teljes a készletem ST filmekből :-D

Nem tudom, Magyarországon hogy néz ki kívülről. Nálunk ilyen lett:

Ez a borítója

Ennek illett volna a hátlapnak lenni, de ott Spock kuksol (mérpontő...???), úgyhogy csak egy melléklet lett belőle.

Ez meg a tokja - ha jól megnézitek, a betűk mögül ott leskelődik Kirk és Spock :-)

Skizofrénia és a XII

Idestova két és fél hónap telt el a XI bemutatása óta. Úgy gondolom, mindenki látta már és ennyi idő arra is elég volt, hogy mindannyian elhelyezzük valahova ezt a filmet a Star Trek világon belül. Gondolom, a vélemények még mindig megoszlanak :-) Ha megengeditek (és ha nem, akkor is :-P), elmondom, mire jutottam ezzel a filmmel és a Star Trek-ben elfoglalt helyével.

A karakterek egyértelműek: a TOS-os fiúk-lányok, csak megváltozott külsővel. Ami magát a filmet illeti... nos, nem erőlködöm, hogy belepasszírozzam az eredeti Star Trek világba. Ahogy már korábban is pedzegettem, számomra ez a film a ST egy új ága, ami az eredeti kiindulópontból származik, viszont másfelé kanyarodik. Más történelem, más körülmények, más barátok, más ellenfelek. Ennyi idő bőven elég volt, hogy megtanuljam úgy külön kezelni ezt a filmet, hogy azért szem előtt tartsam, hogy a Star Trek nevet viseli, ez a név pedig mindenkit kötelez a ST filozófia szem előtt tartására, az eszmeiség megőrzésére. Úgy érzem, ezen a téren JJ nem követett el megbocsájthatatlan hibákat, és bízom benne, hogy a jövőben sem fog. Ergo: a magam részéről elfogadtam az új filmet Star Trek filmnek, amely egy alternatív idősíkban játszódik. (Vajon Daniels, az idővonal éber őre mit szólna ehhez a svédcsavarhoz? :-D)

Ezt a blogot az eredeti Star Trek-kel kezdtem és mivel bennem már helyére kerültek a XI-gyel kapcsolatos kérdések, kételyek és válaszok, úgy döntöttem, hogy függetlenül attól, hogy a Star Trek most egy nagy villává kezd válni közös nyéllel és két ággal, egy egységként fogom nézni. Magyarul: természetesen a jövőben mindkettőről esik bőven szó, kép és videó, az eredeti Star Trek-ről és az újról is.

JJ kicsit skizofrénné tett most minket a művével - engem mindenképpen -, de a dolog nem megoldhatatlan. Ha beilleszteni nem is lehet az új filmet a régi ST egységébe, semmiképpen sem lehet megkerülni, vagy kihagyni; összetartoznak és talán néhány év múlva ugyanolyan elválaszthatatlanok lesznek, mint a régi Star Trek sorozatai, filmjei. Csak idő kérdése. JJ ígérete szerint cirka másfél év múlva megkapjuk ismét a magunkét - vagyis a XII-t -, úgyhogy az új ST idővonal is épülget és szépülget majd. (Remélem, a következő filmnek ad már tisztességes címet is, mert bele fogunk keveredni a számokba - nem mindenki Data! :-D)

Tehát, kedves barátaim, ezentúl is a Star Trek lesz a téma, amiben lesz régi ST és új - a skizofréniámra pedig elkezdtem szedni a sárga és kék tablettákat! :-D

Star Trek weekend

Ezen a hétvégén két bűnöm is van: az egyik, hogy nem igazán vagyok gépközelben, a másik pedig, hogy TV-t nézek.

Egyetlen mentségem van ezekre: Star Trek hétvégét tart az egyik TV csatorna. Tegnap is és ma is reggeltől estig ontja a ST sorozatok epizódjait. Nem sorban, hanem keverve, hol az egyikből, hol a másikból húzva elő egyet-egyet. És persze nekem ott kell lennem és néznem kell :-D Igaz, nem reggeltől estig, de azért bele-belenézegetek minden sorozatba.

Egy kis ízelítő: nemrég startolt el a Voyager a DS9-ról, az állomást elfoglalta a Dominium és Cardassia, Archer hatástalanította az Enterprise tányérjára pottyant bombát és Picard újra végigélte az életét Q "áldásos" közreműködésével.

Csupa-csupa számomra kedves, nagyszerű film, csodálatos színészekkel! :-)

Heuréka!

Örömmel tudatom veletek, hogy megtaláltam a tribblit! :-D

Aki önállóan szeretné megtalálni, az most ne olvasson tovább.

Vörösesbarna a kis kópé, és annak a jelenetnek a legelején látható, amikor a jégbolygón Spock és Kirk összeismerkednek Scotty-val. Azután pár másodperccel látszik, hogy felébresztik Scotty-t, tehát a jelenet legelején. Az asztalon lévő kalitkában pihizik őszőrössége :-)

Most még pont róla nem tudok fotót felrakni, de azt hiszem, ez is megfelelő lesz:

A Star Trek újra él!

Igen, tudom, JJ nemes egyszerűséggel kinyírta Spock mamáját. A mama viszont feltűnik a TNG-ben (tehát a ST ideje szerint pár tíz évvel később) többször is épen és egészségesen. Nesze neked, idővonal!
Hehe... én is mindig elfelejtem, hogy Spock-nak két mamája van, egy biológiai és egy "nevelő" :-)

JJ megígérte, hogy 2011-ben kapunk egy következő ST filmet - csak annyit kell elérni, hogy nősítse meg újra Sarek-et (akkor legalább láthatunk egy vulcani esküvőt :-) és meglesz a hiányzó láncszem.

Aki az egész Star Trek-be képes volt lelket verni, annak egyetlen szereplő igazán nem jelenthet nagy gondot.


Igen, ebben a filmben a romulánok tök kopaszok és olyan tetkóik vannak, mint Chakotay-nek. Hát istenem, ezek a romulánok ezt szeretik. Nálunk, embereknél is többféle megjelenési stílus van, náluk miért ne lehetne?

Valóban nagyon SW-szerű volt a menekülős jelenet azokkal a jéglényekkel. Meg Scotty állandó jellegű manótársa is mintha a konkurens sorozatból szökött volna át. Hát… a jéglények nekem sem jöttek be, de amint megláttam Mr Nimoy-t és meghallottam a hangját, azonnal megbocsájtottam, hogy egy ilyesféle jószággal zavartatták be Kirk-öt abba a barlangba.
A manócskával pedig megbarátkoztam, egész helyes pofa :-)

Egy szó, mint száz: engem elbűvölt a Star Trek XI.!

Vagy egy éven át szinte mindenki szidta, átkozta az éppen készülőfélben lévő filmet rendezőstől, színészestől, forgatókönyv-íróstól, hogy tönkrevágják benne az idővonalat, meg szexfilmet csinálnak a Star Trek-ből, meg ronda a hajó… Eközben meg JJ, a kis csalafinta, nagy titokban csinált a stábjával egy valódi, hamisítatlan Star Trek mozit! Fantasztikus! :-D

Nem vagyok filmkritikus, eszem ágában sincs szakmai szemmel nézni a dolgokat. Csak a saját szememmel tudtam nézni a filmet és csak arról tudok mesélni.
Már az első jelenetnél – a USS Kelvin pusztulásánál és Kirk születésénél – erősen kapaszkodtam a székem karfájába, bár akkor még nem voltam meggyőzve.
Valószínű a megszokás miatt, de akkor kezdett „startrekesedni” számomra a film, amikor meghallottam a Flotta hangárjában a Majel Barrett-féle komputerhangot. Elpityogtam magam, nem szégyellem… ahogy később is, amikor Spock beszélgetett a Majel-hangú komputerrel a Jellyfish fedélzetén.

Nyitottan mentem én a filmet megnézni, de azért volt bennem némi tartózkodás, ami viszont fokozatosan elmúlt. Mondjuk teljesen csak akkor tűnt el, amikor Mr Nimoy-t megpillantottam és meghallottam az első szavait. Onnantól kezdve totálisan megadtam magam és belefeledkeztem a filmbe.

Aztán kezdtek jönni a poénok is, már Kirk hajóra csempészésénél és a McCoy-féle „injekciókúra” alatt vihogtunk, később meg megszakadtunk, amikor Spock beletranszportálta Scotty-t abba a tartályba, Kirk meg nem győzte kiszabadítani :-D

A leghatalmasabb benyögés számomra Scotty benyögése volt, amikor a hídon a két „titán”, Kirk és Spock bunyója után totális nyugalommal és lazán vigyorgó fejjel közölte: „I like this ship! It's exciting!” Na, itt végünk volt, dőltünk a röhögéstől :-D

Ez a film egyébként adott nekem válaszokat is. Az egyik legszebb jelenete számomra Spock és Sarek beszélgetése volt arról, hogy miért vette el Sarek Spock anyját (sosem értettem, csak sejtettem). Ezek a vulcaniak emberibbek - hiszen Sarek, amikor szükség volt rá, beszélt az érzéseiről - és ettől még vulcanibbak, mint eddig.

A másik pedig: 45 évvel ezelőtt a Star Trek Pike kapitánnyal kezdődött, de aztán ő eltűnt és nem is hallottunk felőle. A válasz most megérkezett – és ezzel az annak idején jócskán lehúzott és be sem mutatott The Cage is rehabilitálódott. Lehet, hogy összekavarta egy kicsit JJ az idővonalat – bízzunk benne, hogy csak átmenetileg –, de egy másik oldalon meg helyrerakta, kitöltötte a réseket.
Száz szónak is egy a vége: ez egy újféle Star Trek film – de Star Trek film! Látványosabb, mozgalmasabb, erőteljesebb, dinamikusabb, mint az eddigiek, de minden kellékét megtartotta, és a lényegét: az eszmeiségét is megőrizte, Star Trek maradt.

Remélem, JJ tartja magát a jövőben is ehhez, különben már látom lelki szemeim előtt szomorú sorsát, ahogy ST fanok falatozzák föl élve, mégpedig késsel-villával, csak hogy jobban fájjon :-D


Egy amerikai TV spot:

Interjú JJ-vel még a bemutató előtt:

A Hollywood-i "fekete szőnyeges" premier:

...éééééés MEGVAN! :-D

Itt ma már mindenkinek az agyára mentem a lelkesedésemmel, sőt, szlovák szomszédaimnak még kedvet is csináltam vele a mozizáshoz. Most nektek is megmutatom:

Ez az én laptopom monitorja és van rajta valami gyönyörűséges.

Nem, most nem Jeff fotóira gondoltam - bár valóban azért kerültek fel a monitorra, hogy napjában kétszer lássak valami szépet -, hanem a nyakánál arra a négyszögletes izére.

OK, ha nem látszik rendesen, akkor itt van egy közeli is az én kincsemről:

Engedjétek meg, hogy bemutassam: őnagysága egy valóságos, hamisítatlan mozijegy. De nem akármilyen mozijegy, hanem egy jegy a Star Trek XI-re, csütörtökre. És ez még mind semmi, mert ez egy különleges jegy, ugyanis ez az ENYÉM!!! :-DDD

Készülünk...

Itt, a szigetországban már teletacepaózták a várost (legalábbis a metrót) a Star Trek XI. plakátjaival - ami egyébként ugyanaz nálunk is, mint a magyar hivatalos plakát. Európában mi újság? Ott is készülnek már a nagy eseményre?

Amíg el nem felejtem, a 11. hivatalos magyar oldalának linkje:

http://www.startrekmovie.com/intl/hu/

Tartalmilag is, formailag is dettó, mint az amerikai, csak lassabban töltődik be :-P Viszont érdemes benne körülsétálni, mert ezt a weboldalt az amcsik kivételesen nagyon jó ízléssel kreálták meg :-)

Apropo, ízlés! Hogy mennyire nem egyezik a világ ízlése, keresgéltem a plakátok között:

A spanyolok plakátja...

...ez meg az ausztráloké. (nekem ez tetszik a legjobban :-)

Az jutott eszembe, hogy milyen hatalmas dolog Star Trek filmet csinálni - az egész világ várja és készül rá. Hát nem fantasztikus? :-D

Kezdetben vala Spock...

4-5 éves lehettem, amikor először láttam Star Trek filmet. Igaz, akkor még a magyar királyi tévén „Űrszekerek” néven futott, nem tudom milyen meggondolásból. Már kicsin sem tudtam összerakni, hogy azt a sok repkedő palacsintasütőt miért szekereknek nevezik…?

Mindegy, a dolognak ez a szépséghibája azért nem tartott vissza attól, hogy lelkesen nézzem a filmeket. Hogy melyik filmek voltak pontosan, ki emlékszik már rá? Az viszont élesen megmaradt bennem, hogy az egyik repülő pingpongütőnek Enterprise volt a neve és volt rajta egy hegyes fülű, magas, mindig komoly illető, akit Spock-nak hívtak. Fogtam magam és nagyon eltároltam az én óvodás kis fejemben ezt a két nagyon fontos adatot, hogy majd később, ha szükség lesz rá, elő tudjam hívni.
Nem tudom, akkoriban hány Star Trek filmet vetítettek le a Kirk kapitány vezette Enterprise kalandjaiból. Egyszercsak eltűntek, én pedig őriztem az emlékezetemben azt a keveset, ami megmaradt belőlük: a hajó és a hegyes fülű illető nevét.

Évekig nem mutatott a magyar tévé Star Trek-et, még akkor is hosszú időnek kellett ehhez eltelnie, amikor már kereskedelmi adók is lettek. Aztán valamelyik tévé mégiscsak elkezdte sugározni és én boldogan rogytam le a készülék elé várva Spock-ot… aki nem érkezett meg, mert a Next Generation sorozatot adták és annak csak a vége felé van Mr Spock-kal egy dupla epizód.
Le voltam törve, mint a bili füle… de aztán megbarátkoztam az új, a modernebb Enterprise-zal, a másik legénységgel, akit Picard kapitány vezetett. Ez a hajó két ritkaságot is mondhatott a magáénak, Worf-ot, aki egy szem klingonként szolgált a Csillagflottában és Data-t, aki meg a világ egyetlen – legalábbis sokáig mindenki úgy tudta, hogy egyetlen – androidjaként parancsnok-helyettes a Flottában. Gyorsan választottam is kedvencet a legénységből, Data lett ebben a sorozatban a kedvencem.
Aztán elmúlt ez a sorozat – szerencsére láttam a dupla epizódot is Spock-kal :-) – és következett a következő, a Voyager.

Na, tessék, már megint egy új hajó, egy új legénység, lehet megint új arcokat, jellemeket megszokni… De azért ment ám ez hamar, mert a történet egyszerűen magával ragadott. Ráadásul ebben is volt egy hegyes fülű, Tuvok, persze, hogy ebben a sorozatban meg ő lett a kedvenc! :-)

Ez is véget ért és akkor következett a Deep Space Nine. Abban meg állandó ferengi szereplő volt, Quark. Ismertem én akkor már a ferengiket, a hideg futkosott a hátamon, ha megláttam egyet, most meg ezekből lesz egy folyamatosan az orrom előtt?
Igen, ott volt folyamatosan egészen addig, amíg szépen a kedvenc figurámmá nem vált ebben a sorozatban :-) Hosszasan ecsetelhetném, mi mindent találtam szimpatikusnak ebben a karakterben, de nem teszem, mert terveim szerint egy későbbi bejegyzés róla és a családjáról fog szólni.
Azóta ilyen-olyan Star Trek fórumokon kalandozva, beszélgetve tudom már, hogy nem én vagyok az egyetlen lény a Föld nevű bolygón, akinek a szimpátiáját elnyerte Quark.

Végül következett az Enterprise című sorozat, amivel nem tudtam mit kezdeni. Egy hirtelen ugrással visszamentünk az időben oda, amikor az ember még csak próbált kapaszkodni azért, hogy a tudását és képességeit a vulcaniak elismerjék. Vagyishogy amikor próbálta az ember tudásban utolérni a vulcaniakat. Addigra megszoktam a 24. századi technikát, díszleteket, most meg hirtelen visszaugrottunk a kezdetek kezdetéhez, a 22. századba. Ráadásul a fickó, aki Archer kapitány szerepét játszotta, nem tartozik kifejezetten az általam kedvelt színészek közé… Szerencsére (elnézést az ENT kedvelőktől) ebből a sorozatból nem vetítettek le túl sok részt, inkább visszatértek a TNG-re.

Pár hónap alatt csendes Spock-rajongóból valóságos Star Trek fan lett belőlem, ahogy megismertem és megszerettem a filmeket, legénységeket, hajókat. És felnőtt fejjel már – különösen az újabb sorozatokat nézve – megláttam azt, ami a számomra a legfontosabb lett a Star Trek-ben, azt a számomra nagyon szimpatikus eszmeiséget, amihez minden sorozatban és minden mozifilmben következetesen igazodtak.

Hogy Star Trek fan vagyok-e? Többé-kevésbé ismerem a filmeket, de nem tudom kívülről őket. Nem halok bele, ha úgy telik el az életem, hogy nem látok élőben ST szereplőt, de ha lenne alkalmam rá, szívesen találkoznék bármelyikükkel – különös tekintettel a kedvenceimre. Akármikor szívesen nézek ST filmeket, éjt napallá téve tudok beszélgetni róluk. Talán ez a „fan-ság”? Ha igen, akkor StarTrek rajongó lettem :-)

(A fotók mindegyike az első szériából, vagy nagy filmekből való. Az egyszerűség kedvéért nem követtem az illusztrációval a történetet.)