Voyager

Mostanában újra Voyager-t nézek. Ezt a sorozatot is szeretem, bár így, több megnézés után már úgy tűnik, mintha nem is egy sorozat lenne, hanem két sorozatból rakták volna össze, egy 3, illetve egy 4 évadosból, amelyeket egész véletlenül ugyanabban a díszletben és ugyanazon szereplőkkel forgattak.
(Rövid ismertető a sorozatról ebben a posztban.)

Most a 3. évad utolsó epizódjánál járok, most lépett a színre Hetes, még talpig borg öltözetben, mint Janeway és a borg közötti közvetítő. Annak ellenére, hogy az előző epizódok üdítő "felületessége" most pihentető volt számomra a rengeteg DS9-nézés után, már vártam, hogy elérjek a sorozatnak erre a pontjára, hiszen a Star Trek-re jellemző mély, filozófikus gondolatok ez után fognak majd igazán megjelenni.

Eddig megismerkedhettünk a két legénységgel és átélhettünk velük jónéhány kalandot.
Igazából nem mélyed bele a sorozat abba, hogy milyen nehézséget jelentett a csillagflottásoknak és a Maquis-legénységnek az összeszokás, vagy akár a puszta együttélés összezárva a galaxis másik felén egy nem túl nagy csillaghajón. Persze, egy-egy epizódban érintettük a témát, viszont úgy gondolom, ebbe sokkal mélyebben is bele lehetett volna mászni, akár katarktikus élményt jelentő epizódokat csinálni ebből az alaphelyzetből, aztán jöhetett volna a borg és Hetes.

Jellemfejlődést sem igazán mutattott be az első 3 évad. A Doktor beilleszkedését az emberi közösségbe átugrották. Egyik pillanatban még bosszankodott amiatt, hogy átnéznek rajta, az epizód végére pedig már teljesen "be volt illeszkedve". Kes egyetlen mondatából lehet ezt is megtudni, ami erre utal, valami olyasmit mond a Doktornak, hogy ha flottatisztként gondol magára, mások is úgy kezelik. Azonban a folyamat bemutatása sajnos elmaradt, pedig szerintem többen szívesen megnéztük volna.

A Voyager első 3 évadát kicsit úgy nézem mindig, mint a TOS-t, bár nem ugyanabból az okból fakadóan.
A TOS-ban komoly morális és filozófiai felvetések bukkannak fel ma már kicsit megmosolyogtató technikával kivitelezve (nekem az eredeti, 1966-ban készült sorozat van meg, nem a felturbózott változat).
A VOY meg ennek éppen az ellenkezője, remek filmtechnika kissé laposka történetekkel, amelyek azért, hála nagyon sokszor a színészeknek és nem utolsósorban a rendezővé avanzsált ST-színészeknek, természetesen élvezhetők, ha kikapcsolódásra vágyik egy ST-rajongó bekapcsolódás helyett.

Ezzel együtt Hetest örömmel üdvözöltem, mert az ő megjelenése jelzi azt, hogy a VOY átváltozik igazi Star Trek-sorozattá, amelyre a moralizálás, filozofálás és elgondolkodtatás annyira jellemző.