Ez nem film, ez a zenéje - vagyis néhány rész a nagy egészből -, ezzel nem árulok el semmit. Viszont érdemes belehallgatni, mert az egyik nagyon szép, a másik nagyon dinamikus, az utolsó meg... mondanám, hogy az a kedvencem, de a többi is elbűvölt. Giacchino kitett magáért - és értünk is. Fejhallgatókat elő, hangerőt csutkára feltekerni és hallgassátok! :-)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése