Igen, tudom, JJ nemes egyszerűséggel kinyírta
Spock mamáját. A mama viszont feltűnik a TNG-ben (tehát a ST ideje szerint pár tíz évvel később) többször is épen és egészségesen. Nesze neked, idővonal!
Hehe... én is mindig elfelejtem, hogy Spock-nak két mamája van, egy biológiai és egy "nevelő" :-)
JJ megígérte, hogy 2011-ben kapunk egy következő ST filmet - csak annyit kell elérni, hogy nősítse meg újra Sarek-et (akkor legalább láthatunk egy vulcani esküvőt :-) és meglesz a hiányzó láncszem.
Aki az egész Star Trek-be képes volt lelket verni, annak egyetlen szereplő igazán nem jelenthet nagy gondot.
Igen, ebben a filmben a romulánok tök kopaszok és olyan tetkóik vannak, mint Chakotay-nek. Hát istenem, ezek a romulánok ezt
szeretik. Nálunk, embereknél is többféle megjelenési stílus van, náluk miért ne lehetne?
Valóban nagyon SW-szerű volt a menekülős jelenet azokkal a jéglényekkel. Meg Scotty állandó jellegű manótársa is mintha a konkurens sorozatból szökött volna át. Hát… a jéglények nekem 
sem jöttek be, de amint megláttam Mr Nimoy-t és meghallottam a hangját, azonnal megbocsájtottam, hogy egy ilyesféle jószággal zavartatták be Kirk-öt abba a barlangba.
A manócskával pedig megbarátkoztam, egész helyes pofa :-)
Egy szó, mint száz: engem elbűvölt a Star Trek XI.!
Vagy egy éven át szinte mindenki szidta, átkozta az éppen készülőfélben lévő filmet rendezőstől, színészestől, forgatókönyv-íróstól, hogy
tönkrevágják benne az idővonalat, meg szexfilmet csinálnak a Star Trek-ből, meg ronda a hajó… Eközben meg JJ, a kis csalafinta, nagy titokban csinált a stábjával egy valódi, hamisítatlan Star Trek mozit! Fantasztikus! :-D
Nem vagyok filmkritikus, eszem ágában sincs szakmai szemmel nézni a dolgokat. Csak a saját szememmel tudtam nézni a filmet és csak arról tudok mesélni.
Már az első jelenetnél – a USS Kelvin pusztulásánál és Kirk születésénél – erősen kapaszkodtam a székem karfájába, bár akkor még nem voltam meggyőzve.
Valószínű a megszokás miatt, de akkor kezdett „startrekesedni” számomra a film, amikor meghallottam a Flotta hangárjában a Majel Barrett-féle komputerhangot. Elpityogtam magam, 
nem szégyellem… ahogy később is, amikor Spock beszélgetett a Majel-hangú komputerrel a Jellyfish fedélzetén.
Nyitottan mentem én a filmet megnézni, de azért volt bennem némi tartózkodás, ami viszont fokozatosan elmúlt. Mondjuk teljesen csak akkor tűnt el, amikor Mr Nimoy-t megpillantottam és meghallottam az első szavait. Onnantól kezdve totálisan megadtam magam és belefeledkeztem a filmbe.
Aztán kezdtek jönni a poénok is, már Kirk hajóra csempészésénél és a McCoy-féle „injekciókúra” alatt vihogtunk, később meg megszakadtunk, amikor Spock beletranszportálta Scotty-t abba a tartályba, Kirk meg nem győzte kiszabadítani :-D
a hídon a két „titán”, Kirk és Spock bunyója után totális nyugalommal és lazán vigyorgó fejjel közölte: „I like this ship! It's exciting!” Na, itt végünk volt, dőltünk a röhögéstől :-DEz a film egyébként adott nekem válaszokat is. Az egyik legszebb jelenete számomra Spock és Sarek beszélgetése volt arról, hogy
miért vette el Sarek Spock anyját (sosem értettem, csak sejtettem). Ezek a vulcaniak emberibbek - hiszen Sarek, amikor szükség volt rá, beszélt az érzéseiről - és ettől még vulcanibbak, mint eddig. A másik pedig: 45 évvel ezelőtt a Star Trek Pike kapitánnyal
kezdődött, de aztán ő eltűnt és nem is hallottunk felőle. A válasz most megérkezett – és ezzel az annak idején jócskán lehúzott és be sem mutatott The Cage is rehabilitálódott. Lehet, hogy összekavarta egy kicsit JJ az idővonalat – bízzunk benne, hogy csak átmenetileg –, de egy másik oldalon meg helyrerakta, kitöltötte a réseket.
Száz szónak is egy a vége: ez egy újféle Star Trek film – de Star Trek film! Látványosabb, mozgalmasabb, erőteljesebb, dinamikusabb, mint az eddigiek, de minden kellékét megtartotta, és a lényegét: az eszmeiségét is 
megőrizte, Star Trek maradt. Egy amerikai TV spot:
Interjú JJ-vel még a bemutató előtt:
A Hollywood-i "fekete szőnyeges" premier:
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése