június 01, 2013
A viták margójára
Az Into Darkness bemutatója óta sok kommentet, cikket olvastam az új filmről. Ahogy várható volt, ez a film is megosztotta a rajongók táborát. Vannak, akik lelkesednek, vannak, akik egy mozdulattal elutasítják úgy, ahogy van, hiszen nem Roddenberry-féle Star Trek. Vannak, akik azt mondják, hogy jó film, persze, de hát a klingonok... meg Spock... meg Kirk... meg Khan... és miért így döntött...?... és fölösleges volt ez a jelenet... ez az új idővonal rettenetes..., csillog az Enterprise hídja... és miért... és miért... és miért nem...? stb., stb.
Szeretnék mindenkit emlékeztetni arra, hogy a TNG óta nem született Roddenberry-féle Star Trek, ugyanis nem születhetett. Az alapkoncepciót, az eszmeiséget viszont a DS9, a VOY és még az ENT is a maga módján továbbvitte, a rajongók pedig többségükben elfogadták ezeket a sorozatokat. Voltak viták, a ST-rajongóktól megszokott fanyalgások, hibakeresgélések, de végül az 5 sorozat java részüknek elfogadható lett, csak idő kellett hozzá. A mozifilmekkel ugyanez volt annak idején a helyzet.
Mindig az jut eszembe, amikor azt olvasom, hogy az új Star Trek nem is Star Trek, hogy vajon miért nem? Az Eredeti sorozat eszmeisége, ami aztán a többi négy szériát is végigkísérte, megvan benne.
Attól Star Trek a Star Trek, hogy Mr. Roddenberry írta és forgatta le őket? A legkonzervatívabb fanok kivételével erre mindenki nemet mond, hiszen akkor mi van a DS9-nal és az utána jövő sorozatokkal? Azok sem Star Trek-sorozatok?
Meg az is eszembe jut ilyenkor, hogy az emberek mennyire ellene vannak minden változásnak. Minden maradjon a régiben, ne haladjon, inkább topogjon egy helyben. Az igaz, hogy ebből nem lesz fejlődés és még véletlenül sem fogunk ezzel a mentalitással a 23. századra eljutni oda, ahová ember még nem merészkedett, de legalább megmaradunk konzervatívnak, megújulni képtelennek, földhöz ragadtnak.
Vajon a Star Trek nyitottsága, elfogadókészsége, rugalmassága, amely minden sorozatban nagy szerepet kap és amit a Trek egyik legfőbb erényeként emlegetnek a fanok, miért hiányzik épp a Trek rajongóiból? Ja, persze, tudom, Spock már évekkel ezelőtt megmondta: az ember nem logikus lény :-)
Részemről nem tartom tragikusnak, hogy J.J. átvezetett minket egy új idővonalba. A régi idővonal már túl kidolgozott, kis teret enged a filmalkotóknak, kis téren pedig nem jehet jól mozogni, jó filmet csinálni.
Több évtizedes pihenés után nyúltak 2009-ben a Star Trek-hez és porolták le, adtak neki új életet úgy, hogy közben a ST lényege nem veszett el. Úgy, hogy nem kell böngészni az idővonalat, hanem szabadon szárnyalhat a fantázia, ahogy a régi sorozatokban is, hiszen azok is úttörők voltak, nem volt kötöttség.
Azt sem tartom tragikusnak, hogy J.J. száműzte az állókamerás felvételeket a Star Trek-ből és elővette a mai kor filmtechnikai eszközeit. Minden kornak megvan a maga technikai felszereltsége, szakmai fogásai, lehetőségei, J.J. ebben a korban él, a 21. század elején forgatja a filmeket. A TNG-ben is újítottak, nem ragaszkodtak 7 évadon keresztül a TOS technikájához, vajon ezt miért nem rója fel senki a TNG-nek? Vagy a többi sorozatnak?
Ha annyira rossz döntést hozott ezzel J.J., akkor az azt jelenti, hogy Star Trek-et még mindig csak a '60-as évek technikájával lehet készíteni - nagyon kíváncsi lennék, ha megmaradnak a mindenkori készítők azon a szinten, vajon megért volna-e ez a franchise ennyi filmet, szériát, most már közel 50 évet és lenne-e ekkora rajongótábora? Nem. Akkor a TOS után meghalt és feledésbe merült volna.
Persze, lehet szőrszálhasogatni és elveszni a részletekben, hogy ezektől ne lássa a lényeget az ember: a Star Trek él, nemcsak a fanok, hanem a - még - kívülállók is beszélnek róla, érdeklődnek iránta, lelkesednek érte, és egyre többen keresgélik a régi ST-sorozatokat, filmeket, nő a rajongótábor.
Egy halott világ, amely hosszú időn át csak a mi emlékeinkben és a DVD-ken élt, most újra lüktet, beszédtémát ad rajongónak és nem rajongónak. Hát nem ez a lényeg?
Gyerekek, a Star Trek él! Ugyanúgy él, ahogy élt a TOS, TNG, DS9, VOY és ENT, valamint a régi mozifilmek idején. Azokat is széjjelkritizálták a vérrajongók, de mégis itt vannak. Hát most itt van ez is, az új idővonalas, J.J-féle Trek.
Számomra két dolog fontos a Star Trek-ben: 1. az eszmeisége - amíg az megmarad, ötleteljenek csak az alkotók, legalább még színesebbé teszik ezt az univerzumot -, és hogy 2. éljen a Star Trek. És most él, beszélnek róla, vitatkoznak róla, fanyalognak, lelkesednek ugyanúgy, mint pár évtizeddel ezelőtt az akkori filmek, sorozatok kapcsán.
A XI. után azt mondtam, megvárom az állásfoglalásommal a második filmet, addig nem döntöm el, egyértelműen melléállok-e a J.J-féle Star Trek-nek. A STID megérkezett, négyszer láttam eddig, de nem utoljára. És eldőlt bennem a kérdés: J.J. Star Trek-et forgat, életet lehelt a már halott univerzumunkba, a színészek újra életre keltették a már porosodó karaktereket, és a világ ismét, Amerikától a Fülöp-szigetekig, minden nyelven a Star Trek-ről beszél. Nem ezt akartuk? Én igen.
Ráadásul ez a nagyszájú J.J., aki fennen hirdeti, hogy nem a rajongóknak, hanem mindenkinek forgatja a ST-filmjeit, annyira odafigyel a részletekre, annyira megadja a tiszteletet az elődöknek, és annyira igyekszik a minden miatt fanyalgó rajongók kedvében járni, hogy ez mindenképpen elismerésre érdemes.
Szeretem a Star Trek-et. Szeretem, amikor közszájon forog, amikor rajongót és nem rajongót arra késztet, hogy megkommenteljen egy cikket, vagy vitába szálljon egy másik emberrel.
Jobban szeretem a Star Trek-et élve, mint holtan, és J.J. ezt adta most nekünk. Talán nem tökéletesen, de minden filmben és sorozatban előfordultak hibák, a régiekben is voltak, gondoljunk csak pl. a szerencsétlen sorsú, nagyot bukott Nemesis-re.
Részemről elfogadom J.J. filmjeit Star Trek-nek, ahogy elfogadta Majel Barrett-Roddenberry és Leonard Nimoy is olyannyira, hogy szerepeltek is benne.
Példát veszek Mr. Roddenberry-ről, aki annak idején a TOS-ban a toleranciát, elfogadást és rugalmasságot hirdette. Igyekszem ennek szellemében létezni, és nem akadálya, hanem segítője - és ezzel részese is - lenni a fejlődésnek, a továbbélésnek. Ahogy a Star Trek-hez és annak egy rajongójához illik :-)
És hogy vajon mit szólna maga Gene Roddenberry, ha látná ezeket a filmeket? Szerintem örömmel üdvözölné őket, hiszen ezek a filmek nem tesznek mást, mint egy másik, a Star Trek-ből kimaradt generációval ismertetik meg a Mr. Roddenberry által megalkotott világot és annak szereplőit. Szerintem ő haladna a korral és elfogadná az újat. Ha nem így gondolkodott volna, a Star Trek-et sem tudta volna kitalálni, megalkotni és sikerre vinni :-)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Na elolvastam a cikkedet (előtte már elolvastam másokét is, köztük sok fanyalgót); a tieid mindig megnyugtatnak. Tényleg már csak magát a filmet kéne megnéznem, ami azért is fontos lenne, mert a Nemzedékektől kezdve az összes mozifilmet (természetesen a tizedik kivételével) mindegyiket a bemutató napján láttam. Az Into Darknesstől kicsit fosok, annak ellenére, hogy a XI-et 2009-ben simán leízeztem, de most már erőt veszek magamon végre. Tökéletesen igazad van a technikai újítások kérdésében, és én is örülök annak, hogy ÉL a Star Trek, úgyhogy remélem, tetszeni is fog. Nekem a XI-ben nem a sztori tetszett legelső sorban, nem is a látvány, hanem a karakterek eltaláltsága és a Star-Trek-es pillanatok (pl. Kirk lélegzetvételnyi szünete a hídon, mielőtt megszólal, hogy "Bbones" és az ehhez hasonló nüanszok), Zachary Quinto kivételével minden új szereplőt el tudtam fogadni, úgyhogy remélem, ebben sem fogok csalódni. Az, hogy sokan akciófilmnek találták Star Trek-es elemekkel, viszont egy kicsit aggaszt.
VálaszTörlés(leízeztem = letízeztem)
VálaszTörlésAhogy én olvasgattam a kommenteket akár magyar, akár külföldi oldalakon, a nemfanok - hú, de csúf szó ez - találták inkább akciófilmnek. Azok, akik nem konyítanak a Star Trek-hez, csak éppen hallották, hogy most van ez az új film, és bementek megnézni, mint akármelyik másik filmet, de, mivel annyit hallottak a ST-ről, hogy az valami rendkívüli dolog, ezért csodát vártak. Nem kaptak, csodák nincsenek. Star Trek-filmek vannak, az STID pedig az. (Csodát mi, rajongók kaptunk :-) )
VálaszTörlésSzerintem ez, bár a nem rajongók véleménye is fontos lehet, azért nem mérvadó. Nekünk, rajongóknak külön mércénk van, ami a Star Trek-et illeti, mi azt használjuk a Trek-re és egy másikat a többi filmre (legalábbis én így vagyok ezzel).
Ezzel együtt olvastam nem egy véleményt kívülállóktól, akik lelkesedtek, odáig voltak az Into Darkness-ért, gondolom, ők nem elvárásokkal, vagy éppen kötözködési vággyal ültek be a moziba megnézni a filmet, csak egyszerűen beültek egy moziba és szédelegve jöttek onnan ki.
Peti, ne fossál tőle, menj el, nézd meg. Mindazt megtalálod benne, amit a XI-ben is, sőt, ennél még jóval többet. Ez a film nemcsak "startrekesebb" a XI-nél, hanem egyszerűen Star Trek. Modern, mai, aktuális, amilyen mindig is volt a Star Trek. Tele van humorral, izgalommal, könnyel, a ST egyedülálló eszmeiségével, parádés játékkal a színészek részéről - mert a STID-ben már sokkal inkább odatették magukat, mint a XI-ben -, mindennel, ami egy Star Trek-filmhez kell.
Ja, és mellesleg fogadok veled akármiben, hogy az új Scotty-ba te is beleszeretsz annak ellenére, hogy te is pasiból készültél. Az a karakter most veri a többit, pedig a többiek sem kispályás versenyzők :-)
VálaszTörlés