Újrafelfedezés

Teljesen belefeledkeztem a TNG-nézésbe, nagyon élvezem, nemrég kezdtem a 4. évadot. A sorozatot teljes egészében akkor láttam utoljára - de akkor kétszer is -, amikor még Magyarországon laktam. Angliában csak egy-két epizódot láttam belőle. Bár minden történetére emlékszem, mégis most más szemmel nézem. Például vannak újabb kedvenc epizódjaim, majd írok róluk. És a karakterekhez is másképpen viszonyulok.

Vegyük például Picard kapitányt. Most már évek óta Sir Patrick Stewart országában élek, talán ez, és az, hogy tényleg régen láttam már a sorozatot, hozzájárul ahhoz, hogy máshogy viszonyulok az általa alakított karakterhez. Igen, még most is túl merevnek tartom Picard-ot, de jobban észreveszem a benne rejlő rugalmasságot és érzékenységet.

Data a kedvenc karakterem, az is marad. Viszont az eltelt időben jobban megismerkedhettem Brent Spiner-rel, nem csak a színésszel, hanem a net segítségével az emberrel is, így Data alakja is színesebb lett számomra.

Riker-t sosem kedveltem különösebben, viszont most, tudva, hogy júliusban személyesen is lesz lehetőségem találkozni Jonathan Frakes-szel, a közönyöm múlni látszik, igyekszem jobban felfedezni a Riker-karaktert.

Még mindig nem értem, miért tartják sokan idegesítőnek Wesley-t, számomra nem az.

Megtudtam azt is időközben - vagyis felidéződött, hiszen gyerekfejjel láttam, csak elfelejtettem -, hogy a Geordi-t alakító LeVar Burton korábban a Gyökerekben játszotta az egyik fiatal rabszolgát. Ez a plusz színesebbé tette LaForge karakterét.

Soroljam még? O'Brien és Worf, akik a DS9-ban is szerepelnek, Deanna, aki mindent megérez, kivéve, amikor nem; Q, aki már nem is annyira antipatikus, mint régebben volt, és persze Lwaxana Troi, a kissé idegesítő, ám vidám és bölcs nagykövet... ...meg a többiek...

Jót tett ez a néhány, TNG nélkül töltött év a TNG-nek és nekem, közelebb kerültünk egymáshoz. De azért még egyszer nem fogok ilyen sok időt várni, amíg újra megnézem elejétől a végéig.