A megbocsájthatatlan

Az egyetlen momentum, amit nem szeretek a DS9-ban, Jadzia halála. Az egyetlen főszereplő a Star Trek történetében, aki meghal. Hirtelen, előzmények nélkül. Dukat egyszerűen csak jön és megöli. Ezt soha nem fogom megbocsájtani a Star Trek íróknak. Persze, felfogom, hogy a Jadziát játszó színésznő, Terry Farrell más munkát kapott a sorozat forgatása idején és valahogy meg kellett oldani a helyzetet. Mégis... Amikor az ember megkedvel valakit, és az hirtelen eltűnik, az bizony fájdalmas.

Jadzia trill, így a Dax szimbionta révén tovább él Ezriben, csak hát ég és föld a két lány. Jadzia magabiztos, tüneményesen ötvözi a maga fiatalságát és kíváncsiságát a több, mint háromszáz éves Dax szimbionta tapasztalataival, tudásával és bölcsességével.

Megbízható segítőtársa és jóbarátja Ben Siskonak. Ben beleroppan a régi barát elvesztésébe, hosszú időre el is hagyja az állomást; még a baseball labdáját is magával viszi jelezvén, hogy talán nem tér vissza.

Worf... azt hiszem, ezt nem kell különösebben ismertetni. Jadzia férje, és látszólag igazi klingon módjára viseli a veszteségét, ám azért nem lennék a bőrében. Ahogy nem lennék a bőrében a többieknek sem: Bashirnek és Quarknak, akiket reménytelen szerelem fűzött Jadziához; Kirának, aki a legjobb barátnője volt az állomáson és a többieknek sem, akik egy őszinte barátot és tapasztalt kollégát veszítettek el.

Mi pedig egy főszereplőt, Jadzia Daxot.

Nem szaporítom tovább a szót, nézzük az utolsó, Jadziával készült jeleneteket: