Reed hadnagy megölelt :-D

Ezen a hétvégén filmtalálkozó van Londonban. Ez itt, ni (aki nem látja jól: London Film and Comic Con):

Elballagtam rá délután, részint mert úgyis arrafelé volt programom, részint mert két Star Trek színész is részt vesz a találkozón, az ENT sorozat Malcolm Reed-jét alakító Dominic Keating és az Archer kapitányt játszó Scott Bakula.

Még soha nem találkoztam személyesen Star Trek színésszel, örültem, hogy ez az áldatlan hagyomány most megtörik. És szorítottam magamnak, hogy Dominic legyen az első, akit kettejük közül először meglátok :-D Jól szorítottam, Scott-ot ugyanis úgy elárasztották az autogramkérők, hogy ki se látszott mögülük.

Mázlim volt, Dominic asztalánál épp nem volt senki (esetleg azért, mert ő sem volt ott, hanem elbújva kávézgatott? :-D), de azért odamentem és az asztalánál üldögélő hostess-szel dumáltam. Végül Dominic észrevette, hogy kapása van, rám vigyorgott és "Itt egy fan!" kiáltással átugrott az asztalon és nyargalt hozzám :-D

Hogy milyen Dominic szemtől szemben? Külsőre ugyanolyan, mint az ENT-ben. Nem túl magas (szóval... izé... nem akarom azt mondani, hogy alacsony... de hát alacsony, úgy 172 centi körül van), vékony és a kutya nem mondja meg róla sem a külseje, sem a mentalitása alapján, hogy július elsején töltötte be a 47-et. Kölykös, fürge és valami észveszejtően lökött srác! :-D Tök közvetlen, természetes, nem játsza meg a világsztárt, udvarias, értelmes, el lehet vele bohóckodni, vigyorogni, dumálni. Nem csak tőle lehet kérdezni ezt-azt, mint általában a sztároktól, hanem tényleg beszélgetni lehet vele, no meg ő is kérdez ám, csak győzzön az ember válaszolni :-D

Előszöris kezet fogtunk, bemutatkoztunk (ő is! ez ritka, a színészek általában nem mutatkoznak be), aztán jött a fotóválasztás, hogy melyikre dedikáljon. Mit ad isten, ugyanazt a fotót fogtuk meg, úgyhogy a jókedvet máris megalapoztuk egy "egy hullámhosszon vagyunk" felkiáltással.

Miután dedikált, váltottunk pár mondatot. Tájékoztattam, hogy ő a legelső Star Trek színész, akivel személyesen is tudtam találkozni, mire közölte, hogy "add vissza a fotót!". Kikapta a kezemből és még rábiggyesztette, hogy "a legelső találkozás" :-D

Íme, a végeredmény:

Ezt még követte néhány mondatváltás, de a vidámságunk másokat is odavonzott és kezdett mögöttem nőni a sor. Így elköszöntem és hagytam másoknak is belőle. Búcsúképpen kaptam egy hamisítatlan Dominic-féle ölelést és egy puszit is mellé.

Ez a srác nagyon jó fej!!! :-D Szerencsére angol, úgyhogy őt gyakrabban lehet itt látni, mint a többieket.

Ezután kellett valahogy Scott-ot becserkésznem. Nála másképp működtek a dolgok, hosszú sorok kígyóztak aláírásra várva. Hiába, ő nincs Angliában nap mint nap...

Na, beálltam én is a sorba, csak kiderült, hogy a sorszám, amit kaptam - merthogy sorszámot kaptunk a dedikáláshoz -, még csak egy óra múlva fog sorra kerülni. Így fogtam magam és körbesétáltam a rendezvény helyszínét és csattogtattam néhányat a fényképezőmmel. Íme, a műveim:

Jó pár ilyen maskarával összefutottam ma :-D







R2-D2 egy birodalmi rohamosztagos társaságában (igaz, ez nem ST, de szeretjük mi a Star Wars-t is, igaz? :-)







Nem bírtam megállni, hogy Star Wars-os kis kedvencemmel le ne fotóztassam magam :-D





Standok








Látogatók tömkelege

Szerencsére Scott elég gyorsan ír, úgyhogy fél óra múlva, mikor visszabandukoltam, már lehetett sorba állni az én sorszámommal is. Még közölték az asztal előtt, hogy nem ad személyre szólóan autogramot, csak aláír, de végülis mindegy.

Sajnos vele nem lehetett beszélgetni, így csak odanyújtottam neki a fotót, aláírta, megköszöntem, összemosolyogtunk és már ment is tovább a "futószalag". Íme, az ő keze műve:

(Leginkább Bubunak lehet olvasni, de szegény fiú már vagy ezerszer leírta a nevét, mire odaértem. Ha jobban megnézzük az autogramot, azért Scott Bakula az :-)

Scott megőszült az ENT óta, tiszta mákos a haja (nem is áll neki rosszul!), viszont teljesen szép barnára sikerült sülnie valahol. Ezen kívül külsőre semmit sem változott, olyan, mint amikor Archer kapitány volt :-)